Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Wikipédia

 

kutya vagy eb (Canis lupus familiaris) ujjon járó emlős ragadozó állat, a szürke farkas (Canis lupus lupus) háziasított alfaja. Az egyetlen olyan állatfaj, amely tudományos nevében megkapta a familiaris, azaz a családhoz tartozó jelzőt.

Ezenkívül tágabb értelemben kutyának neveznek a kutyafélék (Canidae) családján belül a valódi kutyaformák (Canini)nemzetségéhez tartozó több más fajt is: ilyenek például a kisfülű kutya (Atelocynus microtis), az ázsiai vadkutya (Cuon alpinus), anyestkutya (Nyctereutes procyonoides), az afrikai vadkutya vagy hiénakutya (Lycaon pictus) és az őserdei kutya (Speothos venaticus). A háziasított kutyát mindezektől a házikutya elnevezéssel különböztetik meg. Szócikkünkben „kutya” alatt a házikutya értendő.

A kutyák munkatársként/munkaeszközként (például: őrkutyák, vadászkutyák, szánhúzókutyák, vakvezetőkutyák), terápiás állatként , házi kedvencként, táplálékforrásként (például a Csau csau[1][2])(elsősorban Kelet-Ázsiában, vagy éhínség idején) egyaránt szolgálják az embereket.

Fajtáit feladatuk, hasznosításuk szerint csoportosítják. Három fő csoportjuk:

  • vadászkutyák[3] – fő típusaik: agarakkopókretrieverekspánielektacskókterrierekvérebek és vizslák
  • munka- és őrkutyák – fő típusaik: terelőkutyák és kísérőkutyákőrzőkutyákmentőkutyákharci kutyák, szelindekek (más néven masztiffok), buldogokbuldogterrierekdogfélék stb., spiccek és szánhúzó kutyák[4]
  • ölebek[5] – többnyire kis termetű kutyák
  • A kutya háziasításának története 

  • A kutya a farkas háziasításával (domesztikációjával) jött létre, amint azt mitokondriális DNS-adatok is bizonyítják.[7] A háziasítás kezdetének időpontját tudományos viták övezik, de általában 10 000–100 000 évvel ezelőttre teszik, vagyis a kutya a középső kőkorszak vagy az újkőkorszak óta társa az embernek. A háziasítás kezdeteiről semmilyen dokumentum sem maradt fent, ezért főképp feltételezésekre hagyatkozhatunk.[8] A németországi Oberkassel környékén feltártak egy hozzávetőleg 33 ezer éves kutya állkapcsot, amely a legkorábbi ismert háziasított állat maradványa lehet, illetve Szibériában egy koponyát. A két lelet azt a feltételezést támasztja alá, hogy a domesztikáció egyszerre több helyen ment végbe.[9]

    Létezik olyan vélemény is, hogy a kutyák az emberrel együtt jelentek meg hozzávetőleg 125 ezer évvel ezelőtt.[10] Ennek a véleménynek azonban ellentmond, hogy olyan vadkutyát nem találtak, amely nem elvadult volna. A legtöbb lelet Izraelből és Palesztina területéről származik, ami a kutya délnyugat-ázsiai eredetét látszik igazolni. A koponyaszerkezet alapján viszont a kelet-Ázsiai kialakulás és a kínai farkastól való származás is lehetséges. A mitokondriális DNS-vizsgálatok alapján is a kelet-ázsiai teória a valószínűbb, ugyanis innen származtak a legváltozatosabb minták. Viszont mára már bizonyos, hogy a kutya kizárólagos őse a farkas. (Konrad Lorenz egy ideig bizonyos kutyaféléknek más őst, azaranysakált tulajdonította, de később visszavonta elméletét. A kutyafajták közötti genetikai variáció nem kisebb, mint a farkasok és a kutyák közötti (0,2%).

    A vadkutyák vagy farkasok illetve az emberek vadászati stratégiája valószínűleg nagyon hasonló lehetett, azonban az eltérő fizikai adottságok nem vetélytársakká, hanem szövetségessé tette őket. Ennyi idő után nehéz megmondani mi lehetett az első lépés a két faj együttműködésében, de talán valahogy úgy kezdődhetett a dolog, hogy a tűz mellett ülő ember a körülötte bóklászó farkashoz nem egy követ vágott, hanem egy lerágott csontot dobott neki. Lehet, hogy eleinte nem is vadásztársat, hanem egyszerű élelem és prémforrást látott a farkasokban.

    Az emberek körül bóklászó, azokkal együtt nomád életmódot folytató kutyák valószínűleg előbb jelezték az idegeneket vagy egyéb veszélyeket, mint ahogy azokat az emberek észrevették volna, esetleg el is riasztották azokat, vagy együtt szállhattak szembe a veszéllyel ezzel növelve az emberek és a kutyák biztonságát egyaránt.[11]

    A kutyák háziasításával kapcsolatban rókákkal végeztek kísérleteket. Kiválasztottak néhány hím és nőstény rókát, és az emberrel barátságosabbakat tenyésztették tovább (ez volt az egyetlen szelekciós szempont). Néhány generáció után egyre több kutyára jellemző viselkedési és külső jegy jelent meg a populációban.[12]

    A domesztikáció szakaszai
    • kb. 15 000 éve: általánosan, farkasfajtától különböző módon az ember közelében élő állatokban csökken az ember iránti agresszió.
    • kb. 14–15 000 éve: az ember letelepedett életmódot alakít ki, ezzel párhuzamosan elkezdődik a farkasfélék irtása, így nő a falkák szaporodási izolációja, kialakulnak helyi változatok.
    • Kr. u. 1. század: Columella olyan kutyák tenyésztését javasolja, melyek megjelenési formája eltér a farkasétól (pl. a pásztorkutya legyen fehér, a juhászkutya legyen fekete)
    • 19. század vége: a tudatos, fajta szerint szelektált kutyatenyésztés kezdete (1873: az első ebtenyésztő egyesület Nagy-Britanniában) különböző, de hasonló karakterű egyedek).
    •